Hálózatok


Fogalma
Alkalmazhatósága
Előnyei
Hátrányai
Csoportosításuk
Felépítésük(topológiájuk)
Protokollok
Protokollok funkciói
A hálózatok részelemei
Kapcsolattípusok
Hálózati operációs rendszerek
Jogosultság, adathozzáférés
Felhasználók (userek)
TCP/Ip



Fogalma

A gyors adatátvitel, ill. a nagyobb teljesítmény elérése érdekében a számítógépeket egy közös kommunkiációs rendszerben kapcsolják össze. Az összekapcsolt gépeket  munkaállomásoknak (usereknek) nevezik. Ezeket a hálózatba kötött számítógépeket, egy speciális ún. hálózati operációs rendszer működteti. A számítógép-hálózat számítógépei a rendszerben egymással adatokat,  információkat cserélhetnek, ill. "erőforrásaikat megosztva" használhatják. Ilyen erőforrások lehetnek a winchesterek, nyomtatók, programok, de lehetnek könytárak és azok állományai is. A megosztás pedig annyit tesz, hogy az adott munkaállomás tulajdonosa, hozzáférési jogosultságot ad a saját gépének winchesterén lévő, általa kiválasztott és megjelölt könyvtárába való betekintésre. Az információcserét ún. hálózati vezérlőkártyák és adatkábel rendszer biztosítja.

A számítógép-hálózatok mivel több számítógépből állnak, sok esetben igen nehéz és költséges azonos típusú és konfigurációjú számítógépből felépíteni. Több géptípus egyenes következménye a kompatibilitási probléma Ezért a hálózat tervezésekor ezt mindenkor figyelembe kell venni, a megfelelő szabványok és protokollok használatának alkalmazásával.

Alkalmazhatósága

Egy számítógép-hálózat "szíve-lelke" a központi számítógép, az ún. szerver (server). Ennek a központi gépnek az erőforrásait használják a userek, munkaállomások. Ezeket a munkaállomásokat azonosító névvel látják el - login, usernév -, így különböztetik meg a rendszeren belül az egyes gépeket. A gépek közötti adat-kapcsolat előnnyei:

Előnyei

...a hálózati összeköttetés révén a gépek a hálózat egy másik gépének bármely erőforrását használhatják, mely elsősorban a szerveren lévő eszközökre vonatkozik. Ez irányulhat az egyes gépek, ill a szerver(ek) háttértárolójára, továbbá a rendszer bármely munka-állomásához illesztett nyomtató használatára
...az egyes userek, munkaállomások háttértárolóján lévő könyvtára(ka)t, alkönyvtárakat kijelölhetjük - megoszthatjuk - közös használatra. A megosztást a user tulajdonosa végezheti, sőt azt is meghatározhatja, hogy a melyik user, milyen jogokkal veheti igénybe a megosztott erőforrást. Még arra is lehetőség van, hogy a megosztott erőforrás fizikai helye rejtve maradjon, hiszen egy ún. megosztási névvel hivatkozunk az adott erőforrásra.
...mivel az egyébként önálló működésre képes gépeket egy központi gép irányítja (szerver), ezért a központi gép háttértárolóit a rendszer bármelyik munkaállomása használhatja. Ha ez így van akkor a userekbe nem szükséges háttértárolót építeni. No de akkor hogyan tud működni az adott munkaállomás? Úgy, hogy ennél a gépnél a rendszer filek betöltéséről egy ún. BOOT-EPROM gondoskodik.
...az adatátvitel gyakorlatilag a floppy lemezen történő adattovábbítással kezdődött. Ehhez képest a hálózati adatforgalom rendkívül nagy lépés előre, hiszen a műveleti sebességek összehasonlíthatatlanul gyorsabbak a hálózaton.
...az önállóan működő számítógépek összekötésével, azok egy közös rendszert alkotnak, így a rendelkezésre álló erőforrások összeadódnak, vagyis a teljes hálózat egyes gépein megosztott, hozzáférhetővé tett erőforrásainak összessége.
...a számítógép hálózatok alkalmazásával lehetőség van bonyolult, több gépre telepített adatbázisok, egyidőben, különböző munkaállomásokról történő használatára.
 
Hátrányai
...a számítógép-hálózatok a gyors és közvetlen adatátvitel miatt sokkal inkább ki vannak téve olyan veszélyforrásoknak, melyek az adatainkat fenyegeti. A veszélyforrások egyik részét képezik a vírusok. Hálózati környezetben hatalmas károk okozására képesek, ráadásul igen nehéz, körülményes a kiirtásuk is. A másik komoly veszélyforrás az illetéktelen hozzáférés lehetősége.
...igaz, hogy a rendszerben önállóan működni képes gépek vannak, de áttól tudnak hálózatba kötve is dolgozni, mert a működésükhöz fontos és elengedhetelenül szükséges eszközöket kell hozzájuk illeszteni ill. beléjük építeni (hálózati kártya, hub, repeater, árnyékolt koax kábel, ún. speciális [UTP] nyolc eres hálózati kábel, stb.) Ezek az illesztő egységek, valamint a kábelhálózat kiépítése igen költséges.
...a hálózat működtetését egy speciálisan erre kifejlesztett operációs rendszer végzi, amely képes kezelni a többfelhasználós környezetet és a megosztott adatbázisokat. Ez a hálózati rendszerkörnyezet, nehezebben adminisztrálható, drága működtető szoftvert igényel.
Csoportosításuk

Három nagy csoportját különböztetjük meg:

...olyan rendszerek, amelyekben a számítógépek fizikailag viszonylag egymáshoz közel helyezkednek el, például egy epületen belül. Ezek a hálózatok kapcsolódhatnak más hálózatokhoz, így rákapcsolódhatnak a nagyterületű halózatokra is.
...ezek olyan rendszerek, melyeknek egyes szegmensei (elemei) földrajzilag is távol lehetnek egymástól. Ebben az esetben a kapcsolattartás más speciális módszerekkel valósítható meg.
...ezek a rendszerek olyan világméretű hálózati rendszerek, melyek nagyszámú elemet tartalmaznak, eléggé heterogén felépítésűek, nagyon sok számítógépet, ill. részhálózatot foglalnak magukba. Az Internet az élő példa.
A végrehajtandó feladatok szerint is megkülönböztethetjük a hálózatokat. A legegyszerűbbek az egyenrangú, ún peer to peer hálózatok. A legelterjedtebb azonban a szerver-kliens felépítésű hálózat, melyben a szerver kitüntetett szereppel bír. A szerver látja el a hálózati rendszerek vezérlését és felügyeletét, míg a munkaállomások (kliensek, userek) a szerverhez kapcsolódva, annak irányítása alatt képesek használni a hálózatot.
 
Felépítésük (topológiájuk)

A hálózat felépítését, topológiáját a kábelek elrendeződése, a csomópontok fizikai elhelyezkedése határozza meg. Ez a "hálózat alakja". (az Ethernet lineáris, vagy sín hálózati, ill. csillag topológiát alkalmaz)

Protokollok

A számítógép-hálózatokban az adatok áramlását, a címzetthez való eljuttatását vezérelni, szabályozni kell. Ennek a célnak elérése érdekében fejlesztették ki a különböző adatátviteli szabványokat és konvenciókat, melyeknek gyüjtőneve a protokoll. Egyszerű hálózatkoknál a NETBEUI protokollt, Novell hálózatokban inkább az IPX/SPX protokollt, míg az internet és NT hálózatban a TCP/IP protokollt használják

Protokollok funkciói

A kommunikációs rendszerek kialakításakor olyan általános architektúra fejlesztésére törekedtek, amely lehetővé teszi a nyitott rendszerkapcsolatot. Ennek eredményeként egy olyan rendszerkapcsolati szabvány született - ISO/OSI modell -, amely lehetővé teszi az eltérő protokoll-szabványokkal működő számítógépek összekötését is.

A rendszer hét, egymástól független, de egymásra épülő szintre, rétegre osztja fel a protokoll funkciókat.

A hálózatok részelemei

A hálózatok részelemei a hálózat típusától, felépítésétől függnek. Csoportosításuk :

A felsorolt eszközök közül természetesen nem mindenre van szükség minden esetben. Azt hogy éppen mire van szükség az alkalmazott eszközökből a kiépített architecturától, kábelezéstől, a hálózat bonyolultságától függően kell megválasztani.
Kapcsolattípusok

A számítógépet összekötő közeg igen sokféle lehet. Az összeköttettések rendszere sok esetben nem homogén. Egy hálózaton belül többfélét is alkalmazhatnak. Típusai:

Hálózati operációs rendszerek

A PC alapú hálózatoknál Microsoft Windows NT, valamint a Novell cég NetWare és IntranetWare hálózati operációs rendszerét alkalmazzák. A hálózatot kezelő szerver gépre telepítik. A hálózati operációs rendszer a hálózat teljesítményét és egyben a hálózatba kapcsolt gépek számát is meghatározza. A hálózati környezetben való munkát a rendszerszoftverek a kapcsolatok szintjén határozzák meg. Ez annyit jelent, hogy az adott hálózatba, ill. a szerverre nem jelentkezhet be akárhány felhasználó.

Jogosultság, adathozzáférés

A számítógép-hálózatokban előre meghatározott hozzáférési szintek szabályozzák a felhasználók részére az adatokhoz való hozzáférést. Ez annyit jelent, hogy ha egy felhasználó be akar lépni a hálózatba, rendelkeznie kell egy azonosító névvel (loginname, username, stb.) és jelszóval kell azonosítania magát. Mid a név, mind a jelszó néhány karakterből (általában 4 - 10 közötti számú) álló kulcsszó, amely alfabetikus és numerikus karaktereket tartalmaz, valamint megkölönbözteti a kicsi és nagy betűket. A számítógépes-hálózat erőforrásaihoz, adataihoz való   hozzáférési jogosultságok kiosztása, meghatározása, a mindenkori rendszergazda feladata és felelőssége. Pontosan meg kell határozni, definiálni kell, hogy mely erőforrásokhoz, mely felhasználók, vagy felhasználói csoportok, milyen módon férhetnek hozzá. A hozzáférés módja többféle lehet. A "teljes jogú", a "csak olvasási" jugú és a "hozzáférés tiltva" jogok előírása a leggyakoribb. Természetesen lehetőség van egyéni jogosultságok kialakítására is, ezek :

Felhasználók (userek)

Mivel egy hálózatban a felhasználók száma igen magas is lehet, célszerű valamilyen rendszer szerint a felhasználók között. Egyik módja ennek, ha az egyforma jogosultságú felhasználókat, egy ugyanazon csoportba foglalják. E csoportba foglalás áttekinthetővé teszi az adminisztrációt, a hálózati jogok menedzselését, hiszen a jogokat nem egyes felhasználóknak, hanem a felhasználó csoportoknak adják.

Az adott esetben nagyszámú felhasználó esetén a hálózat védelmi rendszerének kialakítására nagy hangsúlyt kell fektetni. A védelmi rendszer kialakításának alapvető teendői:

Tipikus felhasználók és csoportok:

 

Hálózati alapismeretek (TCP/IP)

Ebben a fejezetben a TCP/IP hálózati protokoll rejtelmeivel ismerkedhetsz meg. Ne hagyd ki, még akkor sem ha a gépedben nincs (még) hálózati kártya!

Ez a fejezet arról szól, hogy mit kell tenni egy linuxos gépen ahhoz, hogy megfelelően működjön hálózatban, és a hálózat adta összes lehetőségeket elérje.

A hálózati beállításoknak létezik karakteres és menüs (grafikus) megoldása is. Elsőként most a karakteres megoldást ismertetjük Tesszük ezt azért, mert ez minden disztribúcióban ugyanúgy működik, tehát nem UHU specifikus. (Az UHU-ra jellemző grafikus beállításokat természetesen a későbbiekben részletesen ismertetjük)

Tesszük mindezt azért, mert a hálózat (TCP/IP) a linuxban akkor is jelen van, ha az adott számítógép nincs a hálózatba kötve. (Még akkor is, ha nincs a gépben hálózati kártya!) Emiatt indokolt ennek a témának a megismerése, még akkor is, ha jelenleg a hardverkörülmények még nem indokolják.

A TCP/IP egy hálózati protokoll. (Transmission Controll Protokoll/Internet Protokoll, magyarul: Átvitel Vezérlési Protokoll/Internet Protokoll) A TCP/IP kezdettől fogva a linux és az Internet protokollja, és mára már a többi hálózati platform is befogadta. A modern számítógépes hálózatokban, a továbbítandó adatok nem egybefüggő folyamként haladnak az egyik géptől a másikig, hanem több különálló adatcsomag (datagram, packages) formájában.

A TCP/IP protokoll két alrendszerének az alábbi feladatai vannak:

1. TCP - a küldő számítógépen a továbbítandó adathalmaz feldarabolása adatcsomagokra, és az adatcsomagok címkézése. Az adatokat fogadó számítógépen pedig, a kapott adatcsomagok összerakása, és így az eredeti adathalmaz előállítása.

2. IP - az adatcsomagok irányítása, a kommunikációban résztvevők (gépek) azonosítása.

Ez utóbbi feladat igen összetett és sokrétű, ezért megvizsgáljuk részletesen. Egy IP alapú hálózat, minden egyes számítógépe, sőt ezen túlmenően minden egyes hálózati interfész (hálózati kártya) egyedi azonosítóval rendelkezik. (IP cím) Ne felejtsük el, hogy egy PC-ben lehet több hálózati kártya is! Az egyediség, vagyis az, hogy minden PC más és más IP címmel rendelkezik, az összefüggő hálózatokban elengedhetetlen alapkövetelmény.

Ez azt is jelenti, hogy egy "kifelé" zárt hálózatban (pl. vállalati, vagy otthoni intranet) használhatóak olyan IP címek, amelyek egyébként az interneten szerepelnek, hiszen ütközés nem lehetséges, mivel a hálózat nem kapcsolódik az internethez.

Nagyon fontos!!! Az IP címét egy hálózati kártya nem a gyártásakor kapja meg, és így az nem egy végleges valami. Az IP címet az adott hálózat üzemeltetői határozzák meg, természetesen egy rendszer szerint, bizonyos kritériumok figyelembevételével. A kifelé zárt rendszernél, -hálózatnál,- az egyetlen dolog amire figyelni kell az, hogy a hálózatben ne legyen két azonos IP cím, tehát az egyediség a fontos. Ha azonban a gépünk, illetve a hálózatunk kifelé nyitott, vagyis kapcsolódik egy másik hálózathoz, pl. -az internethez,- akkor nagyobbrészt az Internet szolgáltatótól (ISP=Internet Service Provider) függ, hogy milyen IP címeket használhatunk.

Nézzük meg azt az esetet, amikor pl. egy PC-ben lévő hálózati kártyának mindig ugyanaz az IP címe, (fixre van állítva). Ebben az esetben úgynevezett: "statikus IP cím"-ről beszélünk. Ha az IP cím csak akkor derül ki, amikor az Internet kiszolgáló szerverhez kapcsolódik a PC, vagyis a szolgáltató osztja ki az ő IP tartományából véletlenszerűen, akkor már "dinamikus IP cím"-ról van szó.

Vizsgáljuk meg az IP cím felépítését jellemzőit. Az IP cím egy 4 byte-ból, azaz 32 bit-ből álló számsorozat. Leggyakrabban pontokkal elválasztott decimális formában találkozhatunk vele: A.B.C.D alakban. Mind a négy tag, 0-255 közötti értéket vehet fel.

Példa egy lehetséges IP címre: 192.168.2.15

Egy rendkívül fontos kérdés az, hogy egy olyan hálózatban, amelyben több ún. "alhálózat" van fizikailag összekötve, milyen IP címeket alkalmazhatunk. Ám mielőtt végleg elvesznénk az új kifejezések dzsungelében, nézzük meg, hogy mi az alhálózat és a hálózat közötti különbség.

Tételezzük fel, hogy otthon a lakásban van egy egymással fizikailag összekötött számítógép rendszer. Mindenkinek külön gépe van, és az összekötések révén, a négy PC kommunikálni tud egymással. Mondjuk a szomszédban, és a ház még néhány lakásában is van egy-egy ilyen rendszer. Ezek mindegyike egy önálló számítógépes hálózat. Ha felmerül az igény, hogy az egyes lakásokat is kössük össze egymással, akkor ez kétféleképpen tehető meg:

1. átkábelezzük az egész épületet, és csinálunk egy nagyobb, -minden PC-t magába foglaló- új hálózatot. (elég bonyolult és valljuk be: ostoba megoldás...)

2. Meghagyjuk a már meglévő lakásonkénti hálózatokat, és a lakásokat fűzzük fel egy új hálózattá. Ebben a pillanatban már a lakásokban lévő összekötött PC-k a házban kialakított hálózat alhálózataivá válnak.

Visszatérve az előbbi kérdésre, hogy tudniillik: milyen IP címeket használhatunk a fizikailag összekötött alhálózatok esetében? Nos ennek a kérdésnek a megválaszolásához szükség van, -az IP címeken kívül,- az úgynevezett "hálózati maszk"-ra. (netmask) A netmask ugynúgy néz ki mint egy IP cím, tehát 4 pontokkal elválasztott decimális szám. A hálózati maszk azonban azt mutatja meg, hogy egy adott alhálózaton, az elejétől fogva, hány bitnek kell megegyeznie az IP címben. Ha például az első 24 bitnek kell megegyeznie, akkor az alhálózati maszk a következő lesz:


Netmaszk

A megismert módon, a fenti netmask helyesen felírva: 255.255.255.0 lesz. Ebből az derül ki, hogy ennek az alhálózatnak 256 tagja lehet. Vagyis ezzel a maszkkal 256 db. PC köthető hálózatba. Természetesen ezeknek a gépeknek egyedi IP címei lesznek, de a maszk által meghatározott módon, minden PC-nek az IP címe ugyanazzal a három taggal kezdődik! Tehát ennek a hálózatnak a gépei pl. az alábbi IP címekkel rendelkezhetnek:

192.168.0.1
192.168.0.2
192.168.0.3
.....
192.168.0.255

Látszik, hogy az IP cím két részre osztható. Az egyik része az alhálózat minden gépén ugyanaz, ez tehát a hálózati azonosító. A másik, a maradék rész az adott alhálózaton belül egy gép (hálózati kártya) egyedi azonosítója. Tehát a: 192.168.0.113 IP címnél, a: 192.168.0 a hálózati azonosító, a gépet az alhálózaton belül pedig a: 113 azonosítja.

Ha a hálózati azonosító végén lévő biteket nullára írjuk, akkor megkapjuk a az alhálózat címét, ami egyúttal az adott alhálózat legkisebb címe. Példánkban: 192.168.0.0
Az IP címeket, eredetileg három csoportba osztották. (Itt jegyezzük meg, hogy az IP címek rohamos fogyása miatt ez a rendszer már jelenleg is átalakulóban van.)

1. "A" osztályú IP cím.
Az "A" osztályú hálózatban, az első byte a hálózati azonosító. A fennmaradó 24 bit azonositja a hálózati interfészeket (PC-ket) Egy "A" osztályú hálózat 2 a 24. hatványon, azaz: közel 16 millió(!) tagból állhat.


A osztályú IP tartomány

Ilyen nagyméretű hálózat kevés létezik. Egy "A" osztályú hálózat az alábbi IP tartományt használja: 1.0.0.0 - 127.255.255.255

2. "B" osztályú IP cím.
A "B" osztályú hálózatban, az első 2 byte a hálózati azonosító. A fennmaradó 16 bit azonosítja a hálózati interfészeket (PC-ket) Egy "B" osztályú hálózat 2 a 16. hatványon  azaz: 65536 tagból állhat.


B oszályú IP tartomány

A "B" osztályú, közepes méretű hálózat a: 128.0.0.0 - 191.255.255.255 IP tartományt használja.

3. "C" osztályú IP cím.
A "C" osztályú hálózatban az első 3 byte a hálózati azonosító. A fenmaradó 8 bit azonosítja a hálózati interfészeket (PC-ket) Egy "C" osztályú hálózat 2 a 8. hatványon azaz: 256 tagból állhat.


C osztályú IP tartomány

A "C" osztályú, kisméretű hálózat a: 192.0.0.0 - 223.255.255.255 IP tartományt használja.
A 224.xxx.xxx.xxx és a 255.xxx.xxxx.xxx számmal kezdődő IP címeket speciális célokra tartják fenn, ezért ez a tartomány nem osztható ki. Vannak azonban úgynevezett "privát" IP címek, amelyek általában magáncélra, internethez nem kapcsolódó gépekhez alkalmazhatóak.

"A" osztályú hálózathoz: 10.0.0.0
"B" osztályú hálózathoz: 172.16.0.0 - 172.31.0.0
"C" osztályú hálózathoz: 192.168.0.0 - 192.168.255.0

Van egy speciális hálózati cím, nevezetesen a: 127.0.0.0 Ez a cím, helyi IP forgalomhoz van fenntartva, és ezen belül a: 127.0.0.1 az űgynevezett "LOOPBACK" (visszahurkoló) interfész címe. Ez egy "virtuális" hálózati kártya, amely olyan gépeken is lehetővé teszi a TCP/IP alapú tevékenységet, amelyben fizikailag nincs is hálózati kártya.

Az IP címek, tartományok kiosztása, és nyilvántartása a Network Information Center (NIC) nevű szervezet feladata. Magyarországi szervezetét megtalálod, a: www.nic.hu URL címen. Tekintettel arra, hogy a még ki nem osztott IP tartományok köre rohamosan fogy, a szükség elvezetett a "C" osztályúnál kisebb tartományokhoz is.

Nézzünk meg egy negyed "C" osztályú tartományt. Az elv ugyanaz, mint a korábban megismert, vagyis az alhálózat azonosítója az első 3 és 1/4 byte.


negyed C osztályú IP tartomány

Vegyük például, a: 192.168.0.0 hálózati címet. Ha elosztjuk a fenti táblázat szisztémája szerint négy egyenlő nagyságú IP tartományra, akkor a négy tartomány kezdő és végcímei az alábbiak szerint alakulnak:

192.168.0.0 - 192.168.0.63
192.168.0.64 - 192.168.0.127
192.168.0.128 - 192.168.0.191
192.168.0.192 - 192.168.0.255

Minden alhálózatban vannak fenntartott címek. Az előbbiekben már volt arról szó, hogy a legkisebb cím, az alhálózatot címzi meg, ezért hálózati címnek (hálózati kártyacímnek) nem osztható ki. Ugyanígy foglalt az adott alhálózat legnagyobb IP címe is, mégpedi azért, mert ez a cím van kijelölve üzenetszórásra (broadcast) Ezen a broadcast címen az alhálózat valamennyi eleme, tagja elérhető. Ez az adattovábbítás szempontjából igen fontos.

Nézzük meg egy IP csomag továbbítását.
Első példánk, egy egyszegmensű hálózat lesz, ahol egyetlen kábel köti össze az összes PC-t. A küldő gép IP címe legyen pl.: 192.168.0.193. A hálózat "C" osztályú, innen már tudjuk, hogy a netmaszk: 255.255.255.0. A célállomás IP címe, -ahová a küldő indítja az adatcsomagot,- 192.168.0.253.

A küldő PC a fenti három adatból meg tudja állapítani, hogy a célgép ugyanazon az alhálózaton van, mint ő maga. Az adatok elküldéséhez, szükség van a célgép ethernet címére. Ezt a küldő gép le tudja kérdezni egy ethernet-specifikus ún. ARP kérdéssel (Adress Resolution Protokoll) Ez az a kerdes, ami a broadcast címre megy, (az alhálózat legnagyobb címe) így az összes gép megérti, de csak a keresett IP című gép fog rá válaszolni, mégpedig a saját ethernet címével. (az ethernet címet a hálózati kártya, a gyártásakor kapja meg) Ezután a küldő PC az IP csomagból ethernet csomagot állít elő, és elküldi azt.

De mi van olyankor, ha a hálózat nem egyszegmensű, hanem több alhálózatból áll?

Ebben az esetben szükség van egy forgalom irányító eszközre is. (router)  A router, egy olyan hálózati eszköz, amely 2 vagy több hálózati interfésszel rendelkezik, és a feladata, hogy összekössön több fizikai hálózatot. (természetesen ha egy PC-be két hálózati interfészt építünk, akkor az is lehet router!) Ilyenkor a hálózatba kapcsolt gépeknél az IP címen és a netmaszkon kívül kívül kell ismerni, és beállítani az alapértelmezett átjáró útvonalát (default gateway) Az esetek többségében ez megegyezik az azonos alhálózaton lévő router IP címével. Nézzünk mos egy konkrét példát a routolás megértéséhez:


Routolás


Amint az látható, a két "fél C osztályú" tartományt egy olyan router köti össze, amelynek mindkét alhálózathoz van IP címe! A küldő gép, a saját IP címéből és a netmaszkból, valamint a célgép IP címéből rájön hogy nincsenek egy alhálózaton (szegmensen). Ezért a nála beállított alapértelmezett átjáróhoz fordul (default gateway) és ide küldi el az adatcsomagot. A routerben kiderül, hogy a célgép IP címe, a router másik interfészével azonos alhálózaton (szegmensen) van, így a már ismert módon a küldemény célba ér.

Ha a cél a router egyik interfészével sincsen közös alhálózaton, akkor ő is továbbküldi a csomagot a saját alapértelmezett átjárójára és így tovább mindaddig, amíg az egyik gateway talál egy számára megfelelő szegmenst.

A TCP/IP alapú hálózatokban a címzés az IP címekkel történik. Ezzel a kommunikáció kiválóan működik, de a mindennapi használat során igen nehézkessé válhat. Gondolj csak arra, ha már szörföztél az interneten, hogy hogyan jutottál el például a Linux weboldalára? Valószínűleg nem ezt írtad be a böngészödbe, hogy: http://212.40.96.73 bár az eredmény ugyanaz, mintha ezt írtad volna: http://www.linux.hu Szívesebben használjuk a szemléletesebb szimbolikus címeket (DNS neveket) A domain név szolgáltatás szerverei biztosítják számunkra azt, hogy szemléletesebb nevek megadásával az adott nevet megfelelteti az azt jelentő IP címmel.

Ezek a szimbolikus nevek egy jobbról induló hierarchiában foglalnak helyet. Nézzünk egy ilyen nevet közelebbről és fejtsük meg, hogy mit is jelentenek a részei. Nos a kérdéses szimbolikus név legyen pl.:

http://www.uhulinux.hu

Ebben a névben a ".hu" végződés, a felsőszintű domain arra utal, hogy ez egy magyar oldal. Az aldomain, az: "uhulinux" az oldal jellegére utal, talán nem kell magyarázni... :o) A "www" a world wide web mozaikszava, és világméretű, széles hálózatot jelent. (átvitt értelemben ugyan, hiszen a hálózat angolul network, és a web szó szerint pókhálót jelent, de az internetet ismerve, az elnevezés teljesen találó) A http pedig az internetes böngészés szabványára utal: HiperText Transfer Protokoll.

Mivel a TCP/IP alapú hálózatoknál (az Internet is ilyen) az adatcsomagok IP cím alapján jutnak célba, ezért szükséges, a nevekből megállapítani az IP címet. Ezt a feladatot végzik el az ún.: DNS szerverek (itt a dns nem dezoxi-ribo-nukleinsavat jelent, hanem Domain Name System-et) Minden körzetben van egy regisztrált DNS kiszolgáló amelyik felel a körzetért. A DNS szerverek azonban nem csak arra képesek, hogy a névből IP címet állítsanak elő, hanem arra is, hogy az IP címre névvel válaszoljanak. (reverse funkció)

 

A kipróbálandó parancslista: Start->futtatás -> cmd (msdos konzol)

ipconfig

ipconfig /all

ping www.hirtv.hu

ping 195.70.35.150

tracert www.hirtv.net

taskkill /?

nslookup

net user

Kérdések amikre várom levélben a válaszokat: